Kecskeméten nemrég tették elérhetővé a nagyközönség számára az érdekes Seuso-kincseket bemutató kiállítást.

Iskolánkból kaptunk egy felhívást, hogy lehetőségünk van megnézni ezt a nagyon régi és nagyon értékes ezüst edényeket bemutató kiállítást. A kirándulást dr. Komáromi Szilárd tanár úr, Taupertné dr. Janosütz Julianna tanárnő és Tóth Gábor tanár úr szervezte.

2018. január 31-én, délelőtt tizenegy óra után elindultunk az állomásra. A Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Dékáni Árpád Szakgimnáziumának diákjai, mi, kilencedikesek és a tízedikesek a három tanár kíséretével. Az utazás után, amikor leszálltunk Kecskeméten, megbeszéltünk egy helyet, hogy ott találkozunk délután fél négykor. Így arra mehettünk, amerre szerettünk volna. A legtöbb diák a Malom bevásárlóközpontba ment el. Én és a barátnőim először is ettünk, majd ruhákat néztünk, és a játékteremben játszottunk.

Gyorsan eltelt az idő, így mehettünk is a megbeszélt helyszínre. Megvártunk mindenkit és együtt mentünk a Cifra-palotába, ahol a tárgyakat tekinthettük meg. Mikor odaértünk, vártunk pár percet, majd bementünk egy helyiségbe, ahol a táskát és a kabátot le kellett tenni. Ott vártuk meg a tárlat megtekintésének idejét. Mielőtt bementünk volna, figyelmeztettek minket, hogy fényképet készíteni nem lehet.

Egy kicsit sötétebb termekbe mentünk, ahol először is tálakat láttunk, melyeket régen a lakomákhoz használtak. Ezek a tárgyak gyönyörűek voltak, érdekes díszítéssel. Az bennük a különleges számomra, hogy nagyok és szinte mindegyiknek ötven-hetven kilogramm között volt a súlya. Legfőképp azért ilyen nehezek, mert ezüstből vannak. A Magyar Állam ezekért a kincsekért három évvel ezelőtt tizenöt millió eurót, legutóbb pedig a lelet együttes még értékesebb darabjai esetében, huszonnyolc millió euró kompenzációs díjat fizetett. Megnéztünk régi kancsókat, amelyekből ittak. Végül bementünk egy úgynevezett Pávák-termébe, ahol leültünk, és képeket készítettünk. Ennek a teremnek különleges volt a díszítése, a falon pávák voltak, gyönyörű volt a mennyezet és a csillár. A díszítése szecessziós stílusú volt.

Miután megnéztünk mindent, aláírhattunk egy emlékkönyvet is, majd elindultunk az állomás felé, és körülbelül fél hétkor értünk haza. Nekem nagyon tetszett a kiállítás, legfőképp a különleges minták nyerték el a tetszésemet. Örülök, hogy 15 évesen részt vehettem egy ilyen eseményen, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy egy ilyen grandiózus kiállítást megtekinthessek.

Lajkó Noémi 9B.